Pataki Tót István (Sárospatak, 1640. – ?, 1693. jan. 2.) ref. tanár. Sárospatakon tanult, majd →köztanitó volt. Külföldre menvén, 1663. okt. 31-én Franekerben, 1664. jún. 27-én Groningenben, 1665. aug. 11-én Leidenben iratkozott be az egyetemre, de közben, vagy talán mindjárt kezdetben megfordult Utrechtben is. Hazajőve, előbb Bánffy Dénesnek volt udvari papja, 1668 márciusában pedig bölcsészettanár lett Kolozsvárt, de teológiai tárgyakkal is foglalkozott. E minőségében alkalma nyílt coccejanus nézeteinek fejtegetésére, miért is 1673-ban a →radnóti gyűlés neki is megtiltotta ebbeli tanainak hirdetését. 1685-től kizárólag teol. tárgyakat adott elő, 1688-tól azonban az ország rendeinek megbízásából a II. Apafi Mihály nevelője volt egészen haláláig. – Művei közül egyházi érdekűek: De libertate voluntatis. (Franeker, 1664.) Oratio funebris in exequiis Petri →Kovásznai. (Kolozsvár, 1674.) Ez világnak dolgainak igazgatásának mestersége (latinból ford.). (Uo. 1681.) „Controversiae…” néven említett munkája is volt. Respondeált a „De adventu Christi” (1666.) tartott vitán. Üdvözlő verset írt Szathmárnémethi Mihályhoz (1661., 1667., 1677.), →Csuzi Cseh Jakabhoz (1660. és héberül 1665.) és →Eszéki Istvánhoz (1666.), gyászverset a Kovásznai Péter halálára (1673.).