Paritas, általában a zsinat-presbyteri rendszernek egyik jellemző vonása, mely ennél fogva a magyar prot. egyházak alkotmányában csak sokára fejlődött ki. Azon a prot. egyházjogi elven alapul, hogy egyfelől nem anyaegyház, amelyben nincs rendes lelkészi állás, másfelől nem lelkész, aki olyanon törvényszerű választás alapján nem működik. A világi elem és a lelkészi kar ez egymástól függő, egymásra utalt és egymást feltételező helyzete hozza magával, hogy az egyházkormányzatnak minden fokán paritas álljon fenn közöttük, vagyis lehetőleg egyenlő számban legyenek az egyházi testületek tagjai közt világiak és lelkészek, akiknek aztán körülbelül egyforma legyen a hatáskörük is.