Papmarasztás, a magyar protestáns egyházakban sokáig, mintegy harmadfélszáz évig (16–18. század) divatozó eljárás, amely szerint a lelkészt mindig csak egy évre, az evangélikusoknál utóbb háromra választotta a gyülekezet, s így időről időre vagy újra megválasztotta, vagy szeszélye szerint elbocsátotta és mást hívott helyébe. Az evangélikusoknál lassanként teljesen kiment a divatból, a magyarországi ref. egyházkerületek a 19. század második tizedében szüntették meg. Erdélyben 1778-ban törülte el uralkodói rendelet. Eredete a római katolicizmusban keresendő.