Pápai Páriz Imre (II.) (Nagyenyed, 1693. – Nagyenyed, 1730.) ref. tanár, az előbbinek unokája, Ferencnek fia. Nagyenyeden tanult, közben bujdosásban is részt véve. Majd külföldre ment s 1717. febr. 25-től Leidenben, 1719. nov. 16-tól Baselben, 1722-ben Zürichben volt egyetemi hallgató. Hazajövetele után másodtanár lett Nagyenyeden a bölcsészet tanszékén. – Művei: De angelo faciei Jehovae (Ézs. LXIII.). (Leiden, 1719.) De vera via et methodo veniendi ad cognitionem Dei (Uo. 1719.) Halotti tanítás… (Gr. Teleki József felett, 1729.) (Hely n. 1732.) Üdvözlő verset írt apja „Dictionarium”-a mellé (1708.).

Irodalom: Makkai Domokos: P. P. Ferenc fiai élete és irodalmi működésök (Az alsófehér-vármegyei történelmi… egylet… évkönyve, 1895.).