Pápai Páriz Imre (I.) (Pápa, 1619. – Gyulafehérvár, 1667. máj 8.) ref. esperes, az előbbinek atyja. Miután Gyulafehérvárt befejezte tanulmányait, négy évig nevelője volt →Apafi Mihálynak, a későbbi fejedelemnek, majd 1642-től 1645-ig tanári hivatalt töltött be Gyulafehérvárt. Ezután külföldre ment és 1645. júl. 21-én a franekeri, aug. 31-én pedig a leideni egyetemre iratkozott be. Visszatérve, 1647-ben lelkész lett Désen, 1649. nov. 10-én pedig →esperessé választotta a →déli egyházmegye. II. Rákóczy György 1656-ban udvari papjának hívta meg Gyulafehérvárra, de innen az ország zavaros helyzetében 1658-ban mint biztosabb helyre, Kolozsvárra vonult, míg ugyancsak ez évben ismét Désre választották lelkésznek, hol erre mindjárt (jún. 26.) esperesnek is megint megtették. A megújult tatár pusztítás elől 1661-ben Besztercére menekült s ott töltött pár évet. 1664-ben újból visszament Gyulafehérvárra, hol mint lelkész és egyszersmind a →gyulafehérvári egyházmegye esperese, haláláig működött. – Műve: Keskeny út, melyet… sokféle kételkedéseknek sűrűjéből, amennyire lehetett, kiirtott… (Utrecht, 1647.) (Tíznél több kiadása jelent meg a 18. század végéig, újabban 1898-ban adták ki Tóth Sándor átdolgozásában.)