Öt szabad királyi városi ev. egyházmegye (rövidebben ötvárosi), Felső-Magyarország legtekintélyesebb egyházi testülete, mely Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben szabad kir. városok, meg Nagysáros mezőváros, valamint a nevezett városok földesúri hatósága alatt álló faluk ev. egyházközségeit foglalta magában. Mivel akkor mindezeken a helyeken azonos volt a polgári község az egyházközséggel, tetemes súllyal esett latba bármiféle állásfoglalása e nagytekintélyű városokat magába ölelő →egyházmegye zsinatainak. Minthogy párszor papot szentelt az →esperese, ennélfogva 1563. évi zsinatuk határozata következtében →superintendens címmel is fordul elő. Az 1614-i →szepesváraljai zsinat valóságos →superintendentia rangjára emelte, de mert az ugyanott szervezett →szepes-sárosi egyházkerület halva született, ennek az egyházai szintén a →szabad kir. városok egyházkerületének jutottak a hatósága alá, és így ezeknek a városoknak, mivel a tényleges helyzetben csak részét képezték a teljes felsőbb testületnek, ezután is kellett volna egyházmegyei szervezettel bírniok, csakhogy kivétel nélkül mindig az ő lelkészeik közül választatván püspök, ez állandóan ellátta az esperesi teendőket is. Csak a →gömöri egyházkerülettel való egybeolvadás változtatott aztán ezen a helyzeten és tette szükségessé az 1665-ben szabad kir. városi rangot kapott és ilyenül 1668-ban egyházilag is befogadott Késmárkkal hatra szaporodott városoknak külön egyházi testületté való szervezkedését. – Az öt szabad kir. városi egyházmegyének következők voltak az esperesei: →Radácsi Mihály bártfai l. 1546–1567, →Frölich Tamás kassai l. 1574–1577, Bels Benedek eperjesi l. 1579–1588, →Wagner Márton bártfai l. 1588–1590, →Sculteti Severin bártfai l. 1593–1600, →Hebsacher Ezékiel eperjesi l. 1602-től →Zabler Péter lőcsei l. 1607–1614. Nevezetes hitvallása az egyházmegyének az ún. →pentapolitana (= ötvárosi) confessio 1549-ből. Ellenben az állítólag az 1546. évi →eperjesi zsinaton készült kánonok csak később, a →Perényi Gábor révén juthattak Zemplénből ide és tettek azután szert népszerűségre, szemben a saját törvénykönyvükkel, mely a →felsőpoprádi egyházmegyéé nyomán pár évvel 1561 után keletkezhetett. (Közölve a M. Prot. Et. Adattár 1908. évi folyamában.)

Irodalom: Zoványi Jenő: Az 1546. évi eperjesi zsinat állítólagos végzései (Prot. Szle, 1917.), Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen (1922.), Zoványi Jenő: Még egyszer az eperjesi zsinat állítólagos végzéseiről („Akadémikus, céhbeli és dilettáns egyháztörténetírók” közt, 1943.).