Őrségi ref. egyházmegye, a →dunántúli kerületben, az elenyészett →körmendi, néha őrséginek nevezett XVI. és XVII. századbeli →egyházmegye utódja, mely megmaradt pár egyházának a →türelmességi rendelet következtében újraéledtekkel való megszaporodása után a →pápai egyházmegyéből való kiválással 1808 szeptemberében alakult meg ismét, mindössze 11 anyaegyházzal. Ezek Vas vármegyében a Zala vármegyének ezzel szomszédos részében feküdtek, és számuk később 12-re emelkedett. A felsőőrinek Ausztriához csatolása és egynek Jugoszláviához való visszatérése, valamint három új anyaegyház keletkezése eredményéül 14 anyaegyházból állott az egyházmegye, melyek közül tíz Vas vármegye, négy pedig Zala vármegye területére esett. Ez volt egyetlen egyházmegyéje a reformátusoknak, mely 1859-ben a →pátens alapján szervezkedett. – →Espereseinek névsora: Bartha György egyházasrádóci l. 1808-tól, Arany József felsőőri l. 1817–1839, Fülöp Sámuel terestyénszecsődi l. 1839–1844, Hajas István kercai l. 1844–1848, Mozgai Sámuel terestyénszecsődi l. 1855 tájáig helyettes, azontúl rendes 1863-ig, Kós Ferenc egyházasrádóci l. 1863–1866, Baki Gábor kercai l. 1867–1870, Horváth János szentgyörgyvölgyi, nagyrákosi l. 1870 vagy 1871–1879, Gueth Sándor felsőőri l. 1880–1892, Somogyi Gyula egyházasrádóci l. 1892–1910, Szűcs László senyeházai l. 1910–1929, →Fülöp József körmendi l. 1929–1939, Fejes Gábor nagyrákosi l. 1939–19.., Végh János adorjánházai l. 19..–1950, Vörös Lajos őriszentpéteri l. 1951–1952, amikor is addigi formájában megszűnt az egyházmegye.