Öreg János (Pátka, 1838. jan. 15. – Debrecen, 1911. máj. 6.) ref. tanár. Tanulmányait 1847-től Budán, 1850-től Pápán, 1856-tói a pesti →teol. akadémián végezte. Miután 1859-től →káplántanító volt Pesten, 1861-ben külföldre ment, hol két évig az utrechti egyetemnek volt hallgatója. Hazatérve, 1863-ban gimn. tanár lett Szentesen, 1865-ben helyettes, 1866-ban rendes lelkész Vereben. 1874-ben Nagykőrösre, innen 1884-ben Debrecenbe választották gimn. tanárnak. Ez utóbbi helyen 1891-ben az akadémia bölcsészeti tanszékére lépett elő. 1909-ben nyugalomba vonult. – 1878-ban bölcsészetdoktori oklevelet szerzett Budapesten. Tagja volt a →debreceni zsinatnak. Kiterjedt irodalmi működést folytatott, melynek egyházi érdekű termékei: Értelmi, erkölcsi és testi nevelés (Spencer után angolból ford. Losonczy Lászlóval). (Nagykőrös, 1874.) (III. kiad. Budapest, 1906.). Tapasztalati lélektan. (Nagykőrös, 1884.) (IV. kiad. Debrecen, 1900.) A jellemről (Sp. Lapok, 1885.). Erkölcsiség szabad akarat nélkül. (Debrecen, 1887.) Aranyszájú Szent János és Eudoxia császárné (Thierry után franciából ford.) (Budapest, 1887.) Szent Jeromos (Thierry után franciából ford.) (Uo. 1889.) Bűntárs-e a philosophia? (Uo. 1890.) Bölcseleti erkölcstan. (Debrecen, 1891.) Dr. Berzeviczy és a debreceni egyetem. (Uo. 1895.) A bölcseleti tudományok ismeretköre. (Uo. 1898.) Egyik szerkesztője volt továbbá a „Gyakorlati Lelkészet” (1874.) I. kötetének.