Otrokocsi Fóris Ferenc (Otrokocs, 1648. okt. – Nagyszombat, 1718. okt. l.) előbb ref. lelkész, azután róm. kat. tanár. Sárospatakon végezte tanulását s azután szatmári →rektor lett 1669-ben, 1671-ben pedig külföldre ment s jún. 25-én az utrechti egyetemre iratkozott be. Hazatérte közben 1672 szeptemberében Marburgban időzött. 1673-ban lelkész lett Rimaszécsen, és mint ilyent idézte maga elé 1674-ben a pozsonyi →delegatum judicium, mely előbb a lipótvári börtönbe vettette, kilenc hónap múlva pedig a nápolyi gályákra hurcoltatta, ahonnan 1676. febr. 11-én szabadult meg. Svájcban, Németországban, Angliában és Németalföldön járt, míg 1678-ban visszajött hazájába, hol előbb ismét Rimaszécsen, 1681 áprilisától Gyöngyösön, 1687 végétől Kassán lelkészkedett. Innen 1690-ben el kellett távoznia, ekkor külföldre látogatott el ismét s huzamosabb időt töltött Németalföldön és Angliában. A katolicizmus és protestantizmus egyesítését tűzte ki ez időben törekvései célpontjául, s 1693-ban avégett jött haza, hogy ezt keresztül vigye a magyar nemzet kebelében. Nem látván a sikernek semmi jelét, 1694 tavaszán évi járadék és egy nagyobb adomány ellenében áttért róm. katolikusnak. Bölcsészeti, jogi és teológiai doktori címet nyervén, 1699-ben jogtanári állást foglalt el Nagyszombatban s rábízatott a káptalani levéltár őrizete is. Előbbi egyházának mindenképpen ártani igyekezett ezentúl. – Úgy protestáns, mint katolikus korában buzgó írói működést fejtett ki, melynek termékei: De vocatione Abrahami (Gen. XII. l–3.). (Utrecht, 1672.) Kereszt alatt nyögő magyar Izraelnek hálaadó és könyörgő imádsági. (Kolozsvár, 1682.) Idvességes beszélgetések némely válogatott szentírásbeli helyekről. (Uo. 1683.) Apocalyptica tuba quinta. (Amsterdam, 1690.) (E szerint a sáskák alatt a jezsuitákat értette szent János.) Sententia media ac pacificatoria de remissione peccatorum. (Uo. 1690.) Strenae cujusdam discussio pacifica. (Uo. 1960.) Ειρηνικον seu pacis consilium pro unione et concordia ad fratres protestantes. (Franeker, 1692.) Origines Hungaricae (2 k.). (Uo. 1693.) Veritatis antiquae apologia (→Kis Imre ellen). (Uo. 1693.) Theatrum antiquitatis et novitatis ecclesiasticae. (Uo. 1693.) Apologeticum bonae conscientiae testimonium (magyarul is megjelent „Jó lelkiismeretnek magamentő bizonysági” c. alatt). (Nagyszombat, 1694.) Eltévelyedett juhnak fölkeresése a jó pásztor által és az akolba való behozattatása. (Uo. 1694.) Examen reformationis Lutheri et sociorum ejus. (Uo. 1696.) (Ez ellen írta Woodroffe angol tudós „Examen et examinantis examen” c. munkáját. Oxford, 1700.) Laetum ad lugens Sion nuncium. (Uo. 1696.) Róma, Istennek szent városa (Latinul is megjelent). (Uo. 1698.) Isten előtt járóknak tökéletessége. (Uo. 1699.) Breve specimen introductionis in jurisprudentiam methodicam. (Uo. 1699.) Theologia prophetica… (Uo. 1705.) (Állítólagos 1691-i oxfordi kiadása aligha létezett.) Antiqua Hungarorum religio vere christiana et catholica. (Uo. 1706.) Josephus patriarcha. (Bécs, 1711.) Media prolongandae vitae. (Uo. 1712.) Restitutio Israelis future. (Nagyszombat, 1712.) Princeps Nadib Christus in suis principibus. (Uo. 1716.) Bellum sacrum. (Uo. 1717.) Gyászverset írt a →Rácböszörményi János halálára (1677.). Kéziratban maradt „Furor bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria” c. munkája, amelyből fordította Van Poot Ábrahám „Naauwkeurig verhaal van de vervolginge aangerecht tegens de evangelische leeraaren in Hungarien” (Amsterdam, 1684.) c. könyvét, melyet viszont Rákosi György kivonatolt a →Prot. Közlöny 1886. évi folyamában; magát az O. F. F. munkáját →Herpay Gábor fordította magyarra s az eredetit is közrebocsátotta a →Csikesz Sándor bevezetésével (Debrecen, 1933.). Ugyancsak kéziratban maradt „Historia ecclesiasticá”-ja.

Irodalom: Fallenbüchl Ferenc: O. F. F. élete és irodalmi működése (1899.), Miklós Ödön: De schrijver van A. van Poot’s „Naauwkeurig verhaal” (Nederlandsch Archief voor Kerkgeschiedenis, 1917.).