Orbán József (Nagybarca, 1818. nov. 21. – Debrecen, 1896. nov. 4.) ref. tanár. Nagybarcán kezdett tanulni. 1830-tól Sárospatakon folytatta iskoláit, míg 1842-ben a Szepességre ment német szóra. 1843 őszétől azonban ismét Sárospatakon volt befejezni tanulmányait, melyek után 1844-ben →köztanító, a következő évben segéd-tanár, 1847-ben →senior, 1848 májusában miskolci tanár, 1861-ben sárospataki gimn., két év múlva akadémiai tanár lett, mint ilyen, leginkább a történelem körébe vágó tárgyakat adván elő 1891-ben történt nyugalomba léptéig. Ekkor Debrecenbe költözött. – Kiváló tanár volt, kinek tankönyvei sok kiadást értek. Tudományos irányú dolgozatai különféle folyóiratokban, főleg a →Sárospataki Füzetekben s a következő című önálló füzetekben jelentek meg: Emlékbeszéd Molnár István tanár felett. (Sárospatak, 1875.) Az alapok és alapítványok jogi természete, (Uo. 1880.) (II. kiad. uo. 1882.) Emlékbeszéd Bernáth Zsigmond felett. (Uo. 1882.) A sárospataki énekkar története. (Uo. 1882.) Államsegély és autonómia. (Uo. 1884.) Vallásos verseket is írt.

Irodalom: Önéletrajza (Sárospataki értesítő, 1888.).