Obert Ferenc (Tatárlaka, 1828. jan. 6. – ? 1908. szept. 9.) ev. lelkész. A gimnáziumot Medgyesen végezte, ahonnan 1847-ben külföldre menvén, a lipcsei egyetemre iratkozott be. A szászországi forradalmi mozgalmakban való részvétele miatt fogságot szenvedett. Hazájába visszatérve, 1852-től tanár volt Medgyesen, 1860-tól lelkész Sályán, 1869-től Baromlakon, 1872-től Ecelen, 1881-től pedig →elsőpap Brassóban. Tagja volt az 1863–64-i erdélyi országgyűlésnek és a bécsi birodalmi gyűlésnek. A berlini egyetem 1898-ban bölcsészeti díszdoktorrá tette. 1907-ben nyugalomba vonult. – Egyházi érdekű művei: Vortrag… in der VII. Hauptversammlung des ev. Vereins der Gustav Adolf-Stiftung… (Nagyszeben, 1867.) Rede… am Grabe Franz Gebbels. (Brassó, 1880.) Sonntagsruhe und Sonntagsfeier (Név n.). (Uo. 1885.) Stephan Ludwig Roth (2 k.). (Bécs, 1896.) Zur Geschichte des Honterusdenkmals. (Brassó, 1898.) Szerkesztésében jelent meg a Schul- und Kirchenbote für das Sachsenland (1867–1887.).