Nyiry István (Átány, 1776. máj. 9. – ?Sárospatak, 1838. aug. 27.) ref. tanár. Sárospatakon tanult, közben Lőcsén töltve egy évet. Azután egyévi kassai előkészület bevégeztével, 1797-ben rajztanár lett Sárospatakon, de már a következő évtől mennyiségtant. 1810-től természettudományokat, 1822-től földrajzot és statisztikát, 1824-től bölcsészetet tanított. – A Magyar Tud. Akadémia 1831-ben levelező, 1832-ben rendes taggá választotta a mennyiségtani osztályba, 1836-ban azonban áttétette magát a bölcsészeti osztályba. – Szakjaiba vágó munkák mellett a következő egyházi érdekűeket írta: A halál philosophiája (Emlékbeszéd →Rozgonyi József felett). (Sárospatak, 1823.) Conspectus philosophiae… Lockii… Hummi,… Kantii… (Uo. 1824.) A halhatatlanság már itt a földi köztársaságokban. (Uo. 1826.) A vigasztalásról való beszéd (Láczai →Szabó József felett). (Uo. 1828.) Bír egyházi érdekkel „Tudományok öszvesége” (1829–36.) c. encyklopaediája is.