Nánásy Dániel (Újfehértó, 1890. ápr. 5. – Feketetót, 1956:) ref. lelkész. Újfehértón kezdett tanulni. A gimnáziumot 1909-ben, a teológiát 1913-ban Debrecenben végezte s azután →seniori tisztet viselt. Miután egy évet →káplánságban töltött, 1915-ben a berlini egyetemre ment. Innen egy év múlva hazatérve, több helyen káplánkodott, míg 1919 tavaszán lelkész lett Feketetóton. 1922 decemberétől 1928 novemberéig Szentleányfalván volt, azután ismét Feketetóton működött, haláláig. – A debreceni hittanszaki önképző társulat Közlönyének 1912–13-ban társ-, 1913–14-ben felelős szerkesztője volt. – Művei: A szabad akarat és az isteni kegyelem viszonya. (Debrecen, 1914.) A Lukács szerint való evangéliumhoz. (Lugos, 1917.) A sír szájáig és vissza (Imák.). (Debrecen, 1918.) Gyertyalángok az Isten házában (Prédikációk). (Nagyvárad, 1936.)