Nánási Lovász Mihály (Nagybánya, 1662. – Marosvásárhely, 1709. jún. 25.) ref. esperes, I. István egyik fia, András apja. Nagybányán kezdte tanulását. Azután Debrecenben tanult s itt 1674. jún. 23-án lett →togatus, végül Nagyenyeden, honnan 1682-ben Husztra ment →rektornak. Miután 1684 májusától Nagybányán viselte ugyanazon hivatalt, a következő évben külföldre távozott s aug. 20-án a leideni egyetemen lépett a hallgatók sorába. Visszajővén, lelkész lett, s mint ilyen, már egy idő óta Etéden lehetett, midőn 1696-ban →esperesének választotta az →udvarhelyi egyházmegye. Innen csakhamar Székelyudvarhelyre ment át s 1706-ban a kuruc háború viszontagságai elől Marosvásárhelyre vonult, mint biztonságosabb helyre, s ott fejezte be életét. – Művei: De sacerdotio Christi (3 r.). (Leiden, 1687.) De secura ecclesiae pace ac tranquillitate in ultimis temporibus futura (2 r.). (Uo. 1687.) – Üdvözlő verset írt →Vári Mihályhoz (1685.) és →Musnai Mihályhoz (1686.). – Veje volt →Tofeus Mihálynak, vőtársa →Nagyari Józsefnek, →Váraljai Dánielnek és →Felfalusi Józsefnek.