Nagytapolcsányi ev. egyházmegye, a →bajmóci kerületben, kezdettől fogva fennállott s a Nyitra folyó mentén Nyitra városától körülbelül valamivel délebbről északi irányban terült el. Virágzása idején egyházainak száma megközelítette a húszat. Ezeknek az üldözések folytán megkevesbedése rákényszerítette az egyesülésre előbb, 1707-ig a →galgóci egyházmegyével, 1710 után pedig a →bajmócival is. Később az összes Nyitra vármegyeiek egybeolvadása után ez is részét képezte a →nyitrai egyházmegyének. →Esperesei közül a következők neve ismeretes: Benedicti Miklós nagytapolcsányi l. (1580.) (1588.), Keviczky István belleszi l. (1609.) 1615-ig, Csernák János szolcsányi l. 1616. Hranicenus Mátyás kürti l. 1616–1618, Hrabecius Ferenc belleszi l. 1619–1648, Wittmann Ádám kürti l. 1649–1651, Eustachius Simon belleszi l. 1651–1652, Pukza András belleszi l. 1652–1657, Rezik Miklós korosi l. 1657–1672, Zorkóczy István korosi, bossányi l. 1673-tól – és a másik két egyházmegyével való egyesülés körüli időből Blasius Dániel kürti l. 1706–1711.