Nagyszalontai ref. egyházmegye, a →tiszántúli kerületben, a →bihari egyházmegye déli részéből és a →zarándinak abból az el nem pusztult nyolc egyházából létesítette az 1821–22-i →generalis konvent, amelyek ezt megelőzőleg a →békési egyházmegyéhez voltak beosztva. Bihar és Arad vármegye területén 42 anyaegyházat számlált eredetileg, ami azután 47-re szaporodott. Közülük az ország új határainak kialakításakor mindössze 15 maradt Magyarországon, a többi Romániában a →királyhágómelléki egyházkerület alkotórésze, de közülük három idővel a →bánsági egyházmegyéhez csatoltatott, minél fogva az ottvaló →nagyszalontai egyházmegye azután 29 anya-egyházból állott, közöttük Nagyszalonta két lelkészi állással. – →Espereseinek névsora: Bor István zsadányi l. 1822-től (1836.), Balogh Péter nagyszalontai l. 1837–1860, Osváth Imre sarkadi l. 1861–1879, Nagy Dániel komádi l. 1880–1884, Széll Kálmán nagyszalontai l. 1884–1907, Balogh Ambrus sarkadi l. 1908–1915, Böszörményi Lajos nagyszalontai l. 1915–1926, Kassay Béla tenkei l. 1926–1934, Arday Aladár nagyszalontai l. 1934–1948 (a visszacsatoltság idejének kivételével). – A szétválás után a magyar részen esperes volt: Balogh Ambrus sarkadi l. 1920–1921, Szabó István geszti l. 1921–1935. Perecz István komádi l. 1935–19..