Nagygeresdi egyezség, a →dunántúli ev. és ref. egyházkerületek kiküldötteinek 1833. máj. 15-én Nagygeresden →Kis János és →Tóth Ferenc püspökök vezetése alatt készített ama munkálata, mely a mindkét protestáns felekezetűektől vegyesen lakott helységekben a kölcsönös viszonyt állapította meg, mégpedig három fő irányban, úgy mint „a másik confessión levő hívek hittudományának, szertartásainak mimódon való követésére s azoknak becsületben tartására és egymásnak kölcsönös megkímélésére nézve; a →prédikátorok, →praeoránsok és iskolatanítók hivatalbeli kölcsönös szolgálattételöknek mineműségére, kiterjedésére és módjára nézve: a fizetés- és szolgálatbeli tartozásokra nézve”. E munkálat az érdekelt egyházkerületek megerősítése után érvénybe is lépett, s a →kéri szerződéssel együtt sokáig zsinórmértékéül szolgált a hasonló helyzetben levő egyházközségeknek, azonban 1900-ban hatályát vesztette egy általános jellegű egyezség folytán. Közölte a P. E. I. L. 1846. és 1864. évi folyama, továbbá a ref. egyetemes konvent 1893. márciusi jegyzőkönyve.

Irodalom: Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (1940.).