Nagyari Benedek (?, 1611. – ?, ?) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon, hol 1639 februárjában iratkozott be a felsőbb tanulók közé. Onnan a külföldre is ellátogatott s 1640. okt. 22-én Leidenben, 1642. nov. 4-én Franekerben iratkozott be az egyetem hallgatói közé. Hazatérve, 1643 elején debreceni tanár lett. 1647 nyarán sándorhomoki lelkész volt, de már a következő évtől Borosjenőn működött, hol egyszersmind a →zarándi egyházmegye →esperesi tisztét is viselte. 1652-től Tállyán lelkészkedett, de már 1653-ban Nagyváradra ment papnak. Itt puritánus elvei összeütközésbe hozták egyházi felsőbbségével, minél fogva 1656-ban letétetett hivatalából, sőt Szatmáron háromheti fogságot is szenvedett, melyből csak reversalis mellett szabadult ki, de visszanyerte egyidejűleg nagyváradi állását is. Ebből azonban 1659-ben ismét kimaradt s 1660-ban török fogságot szenvedett. A városnak ez év nyarán török kézbe jutásakor Kolozsvárra menekült, ahol még akkor ősszel lelkészül alkalmazták. Ez állását 1663-ig töltötte be, amikor alighanem meg is halt. – Műve: Orthodoxus christianus, azaz: Igaz vallású keresztyén (Angol és latin írók után). (Nagyvárad, 1651.)