Nagy Sámuel (?, ? – Pécel, 1802. máj. 13.) ref. →ágens, →Kocsi Major István unokája, a →dunamelléki egyházkerületben született valahol. Debrecenben tanult, hol 1744. jan. 15-én →subscribált. A teológiát is elvégezvén, nyolc évig a Ráday-családnál nevelősködött. Majd külföldre ment s 1760. márc. l-én a baseli egyetemre iratkozott be. Egy ott kiállott súlyos betegség után azonban csakhamar visszatért és ugyanazon év őszétől orvosi tudományokat hallgatott Bécsben. Megürülvén 1762. máj. 30-án a magyarországi reformátusok bécsi →ágensi hivatala, a →tiszáninneni egyházkerülettel folytatott hosszas hercehurca és kétszeri megválasztása után 1763 augusztusában ő foglalta el azt s vitte 1797-ig, midőn nyugalomba lépett. Pécelre költözött. – Számos emlékiratot szerzett a protestantismus érdekében, közülük napvilágot is látott egy „Brevis et sincera deductio status religionis evangelicorum, juriumque ac legalium libertatum eosdem concernentium, divae olim reginae Mariae Theresiae exhibita” (1790.) c. alatt. Valószínűleg az ő tollából eredt a „Schreiben eines Wieners an einen Ungarn, darinnen das Toleranzwesen in dem Königreich Ungarn, dessen Fortgang und Hindernisse freymüthig beurtheilet werden” (1783.), valamint ennek egy kéziratban fennmaradt magyar fordítása („Egy bécsi embernek levele”) is.

Irodalom: Zoványi Jenő: Ágensválasztás 1762–3-ban (Prot. Szle., 1914.).