Nagy Lajos (Szák, 1883. – ?. ?) ev. lelkész. Miután a gimnáziumot 1902-ben elvégezte Sopronban, teológiát hallgatott Pozsonyban, majd Sopronban. Mint budapesti →káplánt választották meg lelkésznek Gyúróra. hol 1912 eleje óta működött. – A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1917-ben választmányi tagjai közé sorozta. – Nagyobb dolgozatai: Egyházi beszédeink tónusáról és szelleméről. (Budapest, 1913.) Jelek és próféciák. (Uo. 1917.) Egy magyar bárd sorsa. (Uo. 1917.) Bábel vizeinél. (Uo. 1917.) Magyar zsoltárok. (Uo. 1924.) Egy prédikátor dalaiból. (Uo. 1924.)