Nagy József (Szomotor, 1811. máj. 22. – Karcsa, 1876. aug. 19.) ref. lelkész. Tanult 1817-től Sárospatakon, Lőcsén és újra Sárospatakon, ahonnan a teológia végeztével 1835-ben külföldre ment és két évet Bécsben töltött. Hazájába visszatérve, előbb →káplán, aztán lelkész volt Szomotoron, 1863-ban pedig karcsai pap lett. – Dolgozatai a P. E. I. L.-ban és a →Sárospataki Füzetekben jelentek meg. A nagyobbak ezek közül: A föld népei vallásos tekintetben (Sp. Füz. 1857–59.). A pogány Róma az őskeresztyén egyház iránt. (Uo. 1858–59.). Husz János reformátori működése és végórái (Uo. 1860.). Tájékozás a magyar egyházi átalakulás mezején a mohácsi harc előtt (Uo. 1861.). Elvek harca a ker. egyház terén (Uo. 1862.). Az 1790–91 törvények keletkezésének körülményei (Uo. 1864.). Az evangéliumi egyház viszontagságai Magyarországon a XVII. század nyolcadik évtizedében (Uo. 1866.).