Nagy Gusztáv (Peremartoni) (Gyönk, 1844. júl. 10. – Erdőbénye, 1900. júl. 11.) ref. tanár. Gyönkön kezdett tanulni. 1858-tól Nagykőrösön a gimnázium felsőbb osztályait és az akkori bölcsészeti tanfolyamot, 1863-tól Pesten a teológiát végezte. 1866-ban →káplán lett →esperes-atyja mellett Bicskén, ahonnan egy év múltán külföldre ment s két évet az utrechti egyetemen töltött. Hazatérve, még 1869-ben →teol. tanár lett Sárospatakon. Mint ilyen, 1895-ig inkább dogmatikai, ettől fogva főleg bibliai tudományokat adott elő, haláláig. – Írói működése nem nagyterjedelmű, de kiválóan becses. Kisebb dolgozatai és cikkei az egykorú jelesebb egyházi közlönyökben jelentek meg, nagyobb dolgozatai a következők: Amit az egyiptomi emlékek beszélnek (Prot. Tud. Szle., 1869.). A vallásreform és a →Magyarországi Prot. Egylet (Révész Figyelmezője, 1872.). Figyelmező és profétája (P. E. I. L. 1872.). Jézus imája (A „Theologiai értekezések” c. könyvben.) (Budapest, 1875.) Az újszövetség új magyar fordítása (P. E. I. L., 1878.). Még egyszer az újszövetség új magyar fordítása (Uo. 1879.). A húsvéti igazság (Sp. Lapok 1882. Nagy vihart támasztott az orthodoxusok között). A korinthusi első levél eredeti alakja… (Sárospatak, 1883.) – Apósa volt →Rohoska Józsefnek.

Irodalom: Novák Lajos: P. N. G. (1902.).