Molnos Dávid (Nagyajta, 1778. – Kolozsvár, 1836. aug. 16.) unit. tanár. Tanult Kolozsvárt, hol jogot is hallgatott. →Seniorsága után 1802 októberében külföldre indult s előbb a bécsi, 1803. máj. 5-től a jenai egyetemen folytatta tanulmányait. 1805 őszén tért vissza és rögtön kolozsvári tanár lett. 1832-ben →generalis notariusnak választatott. – Művei: Az ember emberi és polgári kerületében… (Gyászbeszéd Sombori János felett). (Kolozsvár, 1807.) A vallásnak a nemzetek sorsába való befolyásáról (Zsinati prédikáció). (Uo. 1807.) Egy halotti beszéd az erkölcsi halálról… (Kénosi Sándor Mózes felett). (Uo. 1809.) Egy halotti beszéd az asszonyi nemnek érdemesítéséről (Ugron Lászlóné Daniel Julianna felett). (Uo. 1812.) Egy halotti beszéd az atyai örökét mívelő jó gazdáról (Daniel Elek felett). (Uo. 1812.) A kedves ember… (Gyászbeszéd Petrityevith Horváth Miklós felett). (Uo. 1816.) Halotti beszéd a jó pap tulajdonságairól (Szász Mózes felett). (Uo. 1824.) Az igaz ember… (Gyászbeszéd Petrityevith Horváth Károly felett). (Uo. 1831.) Mi az oka, hogy a ker. vallásnak oly kevés foganatja van az emberi szív formálásában s a virtus előmozdításában? (Erdélyi Prédikátori Tár, 1835.) A felette →Gyöngyösi Istvántól tartott beszéd szintén megjelent.

Irodalom: Gál Kelemen: A kolozsvári unit. kollégium története (1935.).