Molnár Lőrinc (Désháza, 1866. dec. 15. – Désháza, 1907. dec. 14.) ref. tanár. A gimnáziumot Zilahon 1887-ben a teológiát 1891-ben Nagyenyeden végezte. 1894-ig nevelősködött s egyszersmind vallástanító volt Bánffyhunyadon, ugyanekkor be levén iratkozva a budapesti egyetem bölcsészeti karára. Ekkor külföldre ment még egy évre a baseli egyetemen gyarapítani ismereteit. Hazajőve, Kolozsvárt lett →káplán, 1895 végén püspöki titkár, 1898 januárjában lelkész. Innen 1904 szeptemberében gimn. vallástanárnak távozott Sepsiszentgyörgyre. 1907 őszén szabadságra ment. – Művei: Jáhve és a kerubok (Prot. Közlöny, 1891.) A vallás lélektani eredete, lényege és egysége, a vallásalakok osztályozásának kérdése (P. E. I. L., 1894. és sepsiszentgyörgyi értesítő, 1905.). Emlékbeszéd gr. →Mikó Imréről. (Sepsiszentgyörgy, 1906.) Sajtó alá réndezte →Szász Domokos „Hátrahagyott negyven egyházi beszéde” II. kötetét, melyet „Végszó”-val is ellátott (1903.).