Molnár Albert (Héderfája, 1849. dec. 21 – Kolozsvár, 1901. márc. 23.) ref. tanár. Marosvásár-helyen tanult, hol 1867-től jogot hallgatott, míg 1869–71-ben teológiát végzett Nagyenyeden. Ekkor →köztanító lett Marosvásárhelyen, ahonnan 1872-ben külföldre menvén, ugyanez évi okt. 22-től a marburgi, 1874-től 1876 februárjáig a lipcsei egyetemnek volt hallgatja. Már 1875-ben megválasztatott Marosvásárhelyre gimn. tanárnak, ahol azonban külföldről visszatérte után csak fél évig működött s 1876 őszétől Budapesten a Szőnyi-féle intézetben tanárkodott. 1879-től mezősámsondi, 1885-től marosvásárhelyi lelkész, 1895 szeptemberétől kolozsvári →teol. tanár volt. – 1900 őszén →konventi rendes tag lett, és ez évtől az →erdélyi egyházkerületi értekezletnek elnöki tisztét vitte. 1898-tól szerkesztője volt az →Erdélyi Prot. Lapnak, melybe – és azelőtt a →Prot. Közlönybe – több cikket írt. – Művei és nagyobb dolgozatai: A lélek szomja (Prédikáció). (Marosvásárhely, 1885.) A belmisszió történetéből (Prot. Közlöny, 1897.). Védekezzünk (Erdélyi Prot. Lap, 1898–99.) Egyházi életünk fejlesztésének eszközei (Egyházkerületi értekezlet 1900. évi évkönyve). Egyháztársadalmi munka (Erdélyi Prot. Lap, 1900.). Egyházi beszédek. Orációk. Imák. (Budapest, 1907.) – Antal János unokájának fia.

Irodalom: Nagy Károly: M. A. élet- és jellemrajza (1907.)