Misztótfalusi (többnyire Tótfalusinak emlegetve) Kis Miklós (Alsómisztótfalu, 1650. – Kolozsvár, 1702. márc. 20.) ref. vallású nyomdász. Alsómisztótfaluban kezdett tanulni. Iskoláit 1666 tájától Nagyenyeden folytatta, hol →praeceptori, →contrascribai és →seniori tisztet is viselt. 1677-ben →rektornak ment Fogarasra, ahonnan három év múltával ismereteinek gyarapítása és egy új Biblia nyomására való felügyelet végett külföldre ment. Teol. tanulmányainak folytatása helyett azonban kizárólag könyvnyomtatást tanult Amsterdamban, s azt művészetté fejlesztve, 1685-re az 1645-i amsterdami magyar Bibliát javítva adta ki, majd 1687-re külön az Újszövetséget és külön a Zsoltárokat is. Betűmetszéssel és betűöntéssel foglalkozva még két évet töltött Amsterdamban, míg 1689 őszén vissza indult hazájába, hol 1690-ben Kolozsvárt telepedett meg, s csaknem kezdettől fogva könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott, mint a ref. nyomdák kezelője. Sok kellemetlenségben volt része egyháza hivatalos köreitől. Hűdés folytán évekig szenvedett. – Művei: A napnyugati Indiában… az evangéliumnak terjedéséről írott levelek (ford.). (Kolozsvár, 1694.) A genevai szent gyülekezetnek katechismusa (ford.). (Uo. 1695.) Siralmas panasz Istennek Kolozsváron fekvő nagy haragjától. (Uo. 1697.) (Újra kiadta Gyalui Farkas, 1892.) Egy közönséges halotti oratio (→Pápai Páriz Ferencnek Bethlen Elek halálára írott gyászversével együtt). (Uo. 1697.) (Újra kiadta →Dézsi Lajos, 1895.) Apologia bibliorum anno 1684. Amstelodami impressorum. (Uo. 1697.) Maga személyének, életének és különös cselekedetinek mentsége. (Uo. 1698.) (Újra kiadta Gyalui Farkas, 1902. és Tolnai Gábor, 1940.) Retractio. (Uo. 1698.) A Kaposi Sámuelnek, meg másnak is tulajdonított „Verses ethiká”-nak szintén ő volt a szerzője. – Üdvözlő verseket írt →Musnai Mihályhoz (1686.), →Apáti Miklóshoz (1688.), →Kolozsvári Dirrjén Pálhoz (1689.), →Zádorfalvi Mártonhoz (1689.), és →Pápai Páriz Ferenchez (1695. és 1696.), gyászverset a →Pataki István (1693.) halálára. A felette →Csepregi Turkovics Mihály, →Szathmárnémethi (II.) Mihály és →Enyedi István által tartott gyászbeszédek, valamint a Pápai Páriz Ferenc által róla írt „Életnek könyve” (1702., újra kiadta →Bod Péter „Erdélyi phoenix” c. alatt, 1767.) szintén kikerültek sajtó alól. Regényt írt róla Pakots József „Magyar máglya” címmel 1934-ben.

Irodalom: Csernátoni Gyula: T. K. M. (1894.), Ferenczi Zoltán: T. K. M. az európai hírű nyomdász (1897.), Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a 17. században (1899.), Gyalui Farkas: Vita M. K. M. ravatala fölött (Erdélyi Múzeum, 1909.), Szij Rezső: M. K. M. (1943.).