Miskolczi Bodnár Mihály (Fülek, 1627. – Theate, 1675. máj. 19.) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon, ahol 1647 végén →subscribált és 1650 augusztusától →seniorságot viselt, de még ebben az évben Olaszliszkára ment →rektornak. A külföldet is fölkeresvén, 1652. júl. 27-én Leidenben, aug. 6-án Groningenben, okt. 4-én Franekerben írta be nevét az egyetemi hallgatók sorába. Hazájába alighanem már 1653-ban visszatért, s nemsokára lelkésszé választatott Fülekre. 1674 tavaszán a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték. Itt elítéltetvén, gályákra hurcoltatása közben áldozata lett a leggyalázatosabb kínzásoknak. – Irodalmi téren is dolgozott. – Műve: Drága kenet… (Gyászbeszéd Hanvai Ferenc felett). (Kassa, 1669.) Respondensi tisztet vitt a „De primogenitura Christi” (1653.) tartott vitán.