Miskolci ref. egyház (A) a XVI. század hatvanas éveiben alakult s mihamar tekintélyre tett szert; iskolája is a virágzóbb →particulák közé tartozott. A XVII. század első felében már két lelkészt tartott, 1785-ben pedig az akkor épített második templomhoz még két lelkészi állást szervezett. Közülük egyet 1855-ben megszüntetett, azonban 1929-ben az ún. Martintelepen újra állított fel egyet. 1735-ig a városi tanács kormányozta az egyházat is, mely csak ettől fogva választotta maga a →gondnokait. Az iskolát, mely 1737-ben új épületbe költözött, 1749-től állandó →rektor igazgatta. Fejlődésének néha útját állotta felülről jött nyomás, de azért már huzamosabb idő óta népes főgimnázium lett, melynek 1896-ban ismét új épületet emeltek. Az állam segélyével tartotta fenn az egyház, mely viszont a →tiszáninneni egyházkerület népes leánygimnáziumát, régebben felsőbb leányiskoláját segélyezte. A tíz tanítót is tartó egyháznak volt egy szegény-menháza is, valamint volt egy 1660-ban épített deszkatemploma, melyet le kellett bontani s így 1938-ban újat építettek helyette. Legújabban egészen átalakult az egyház képe. Az elmúlt évek folyamán szervezett új lelkészi állások mellett Diósgyőr, Diósgyőr-Vasgyár, Hejőcsaba, Szirma, Görömböly és Tapolca csatlakozásával jelenleg 14 lelkészsége van.

Irodalom: Soltész Nagy János: Adatok a miskolci ref. egyház történetéhez (Sp. Füz. 1858.), Kovács Gábor: A miskolci ev. ref. főgimnázium története (2 r. 1885–95.), Arday Pál: Miskolc reformációja (Prot. Szle, 1913.).