Milecz Illés (Turócszentmárton, 1693. jún. 29. – Pozsony, 1757. nov. 24.) ev. lelkész. Turócszentmártonban kezdte iskoláit. Azután Ivánkafalván, majd Lőcsén és Eperjesen, 1714-től pedig Nagyenyeden tanult. Egy ideig nevelősködött. majd külföldre ment s ott 1723. febr. 6-án a jenai egyetemre iratkozott be. Hazatérvén tanár volt Eperjesen, míg 1727-ben udvari papjának fogadta özv. br. Calisiusné br. Révay Erzsébet Biccsén. Innen 1730-ban Pozsonyba hívták magyar-szlovák lelkésznek. Pietista iránya miatt sok zaklatást kellett kiállania. – Művei: Alapos tanítás a ker. vallás cikkelyeiről (Postillák Spener után szlovákul). (Hely n. 1729.) Bárányoknak az ő jó pásztorjoknak karjaira való egybegyűjtetések (Németből magyarra ford.). (Lipcse, 1736.) Elmélkedések a boldogság feltételeiről, melyekkel Jézus hegyi beszédét megkezdte (szlovákul). (Hely n. 1738.) Elmélkedések a keresztre feszített Jézus hét utolsó szaváról (Rambach után szlovákra ford.) (Hely n. 1738.) A szívek evangeliumi ébresztője (szlovákul). (Hely n. 1744.) Lelki béke (Eichhorn után szlovákul). (Halle, 1744.) Elmélkedések a Jézus Krisztus kínszenvedéséről (Rambach után szlovákra ford.) (Zittau, 1744.) Ézsaiás evangeliuma a Krisztus születéséről (Rambach után szlovákul). (Hely n. 1744.)