Mikolai Hegedüs János (?, 1617. – Toronya, 1667. jan. 4.) ref. lelkész. Sárospatakon tanult, hol 1639. dec. 3-án lépett a felsőbb tanulók közé, s azután →rektorságot viselt Olaszliszkán. Majd külföldre menvén, előbb Angliában gyarapította ismereteit, azután 1645. júl. 21-én a franekeri egyetemnek, még ez évi okt. 22-én a deventeri athenaeumnak, 1647-ben pedig az utrechti egyetemnek lépett a hallgatói sorába. 1648 nyara után rövidesen visszatérvén hazájába, mindjárt rektor lett egy →ungi egyházmegyebeli felső-zempléni egyházban, míg 1653 közepén toronyai. 1657-től varannói, 1663-tól ismét toronyai pap volt. Varannón mint →alesperesnek szerep jutott részére a Zemplén vármegyei ev. egyházaknak a →sáros egyházmegyébe való bekebelezése körül. – Művei: A mennyei igazságnak tüzes oszlopa (Grosse után angolból ford.). (Utrecht, 1648.) Biblia tanúi (ford.) (Uo. 1648.) Az istenes cselédeknek lelki praebendájok (ford.) (Uo. 1648.) Szentek napi száma (ford.). (Uo. 1648.) Mindenik megjelent II. kiadásban is (Nagyszeben, 1665.). Alkalmasint része volt a Perkinsus-szerzette „A lelkiismeretnek akadékiról…” c. könyvnek (Amsterdam, 1648.) magyarra fordításában is. Ennek egy pár példánya mellett fennmaradt egy levele, melyben nyelvészeti elveket fejteget.

Irodalom: Zoványi Jenő: Adatok M. H. J. életéhez (ItK 1941.).