Miklós Ödön (Kötcse, 1895. márc. 19. – Nagycsepely, 1955. aug. 18. [22.]) ref. lelkész. Az elemi iskolát szülőfalujában és Nagyberényben, a gimnáziumot Székesfehérváron (1904–1910.) és Pá-pán (1910–1912.), a teológiát Pápán (1912–1914.) és Utrechtben (1914–1918.) végezte. Ekkor Pápán gimn. helyettes tanár, 1919 májusában nagycsepelyi helyettes lelkész, 1920 novemberében kiskunhalasi →káplán, 1921 márciusában látrányi helyettes lelkész, áprilisban felsőmocsoládi lelkész, szeptemberben pápai →teol. tanár, 1922 februárjában ismét felsőmocsoládi pap, 1923 áprilisában nagycsepelyi lelkész lett. 1932-ben teol. doktorságot szerzett Debrecenben, hol 1944-ben egyetemi magántanár lett. – Állandóan dolgozott az egyháztörténeti irodalom terén. – Művei: A groningeni egyetemen tanult magyarok névsora. (Pápa, 1917.) De schrijver van A. van Poot’s Naauwkeurig Verhaal. (Utrecht, 1917.) Holland interventio a magyar protestantismus érdekében (1674–1680.). (Pápa, 1918.) De houding der Nederlanden in de Hongaarsche geloofsverfolgingen 1674–1680. (Amsterdam, 1919.) Hop Jakab bécsi holland követ interventiója. (Budapest, 1922.) A kálvinizmus politikai jelentősége (Kuyper után hollandból). (Uo. 1924.) A magyarok perei a leideni rektor előtt. (1927.) A →külsősomogyi traktus kánonoskönyve. (Debrecen, 1927.) Magyar diákok a leideni Staten College-ben. (Uo. 1928.) A →hercegszőlősi kánonok eredete. (Uo. 1929.) →Bethlen Gábor és a holland diplomatia (Prot. Szle, 1929.). A szegénység papjai. (Pápa, 1931.) A holland kálvinizmus elvi állásfoglalása a magyar protestantismus gyászévtizedében („Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben). (Debrecen. 1936.) A magyar prot. egyházalkotmány kialakulása a reformáció századában. (Pápa, 1942.) Ősi egyházalkotmányunk védelmében (Válasz →Zoványi Jenőnek). (Uo. 1943.)