Baranyai ref. egyházkerület, →Szegedi Kis Istvánnak ráckevei papságát megelőzőleg 1554-től létezett, amely idő alatt Szegedi mint előbb laskói, később kálmáncsai pap volt a püspöke, az-után pedig az →alsódunamelléki kerületből külső körülmények miatt 1608-ban történt elszakadásával nyert újra különállást. 17. század folyamán a törökök pusztításai, különösen pedig a róm. katolikusok üldözései annyira megapasztották egyházainak számát, hogy 1705-ben elüldözött püspökének utódot sem választott, 1714 táján pedig beléolvadt az alsódunamelléki kerületbe. Valószínű, hogy egész élettartama alatt azokból az egyházmegyékből állott, amelyek ilyenekül a 17. század derekáról említtetnek, ti. a még 1551-ben külön zsinatoló két alesperességből: a valpó-vidékiből és vukovárvidékiből alkalmasint hamar eggyé lett →pozsegai (vagy valpói), a →felsőbaranyai (vagy pécsi, ormánsági), az →alsóbaranyai (vagy mohácsi, veresmarti) és a →szigetvári egyházmegyékből, melyekben még 1676-ban is több, mint száz anyaegyház volt. Létének ez újabb, hosszabb korszakában működő püspökeiül a következőkről tudunk: Laskai Lőrinc hercegszőlősi l. 1608–1613, Laskai János vörösmarti l. 1613–1629, Petri Szűcs György vörösmarti, laskói l. 1629–1645, Halasi Bálint laskói l. 1645–1652 júl., Szanki János vörösmarti l. (1657.), Veresmarti K. István kopácsi l. 1665–1678, Veresmarti S. János vörösmarti l. 1678-tól (1683 márc.) és ürességben léte után Gyimóthi István vörösmarti l. 1699–1705.

Irodalom: Zoványi Jenő: Ismeretlen püspöke a baranyai ref. egyházkerületnek ET 1945., Uő.: Sztárai Mihály és társai mint képzelt püspökök (Prot. Szle. 1932.).