Mezőföldi ref. egyházmegye (másképpen peremartoni), a →dunántúli kerületben, 1743-ig a →veszprémi egyházmegyének képezte részét, de a XVII. század utolsó negyedétől fogva olyképpen, hogy már el volt különítve és önállóan kormányozta egy prosenior, ha pedig mint az egységesnek tekintett veszprémi egyházmegyének részéből esetleg lelkészei közül választatott →esperes, akkor a másik rész fölé állíttatott külön →alesperes. Miután az 1732-ben huszonöt egyházból álló eme részhez hozzá csatoltatott a →csókakői egyházmegyének is pár egyháza, magában is teljesen életképessé vált s meg is nyerte végre az önállóságát. 1780 körül 30 anyaegyházat számlált. ami 1820-ig 34-re, azután pedig 37-re szaporodott. – Esperesei közül a következőkről tudunk: →Kocsi Csergő Bálint lepsényi l. (prosenior) 1693-ig, Csoó István polgárdi l. (prosenior) 1695–1698, Dobravicai Sáfár Miklós polgárdi l. 1708-tól prosenior, 1713-tól senior 1723-ig, Vázsonyi Horvát Mihály vörösberényi, táci l. (prosenior) (1732.) 1737-ig, Gál Péter mezőkomáromi l. (prosenior) 1738–1743, Tokaji Pál enyingi l. 1743–1752, Váci Katona János táci l. 1753–1774, Tóth István szilasbalhási l. 1774–1793, Szikszai Nagy Sámuel lepsényi l. (1793. júl.), Laszli József soponyai l. 1794–1796, →Kecskeméti Zsigmond polgárdi l. 1796–1821, Szabó Péter fülei l. 1821–1823, Szikszai János balatonszabadi l. 1824–1839, →Bali Mihály kálozi, polgárdi l. 1839–1861, Horváth Mihály lepsényi l. 1861–1882. Szűcs János enyingi l. 1882–1899. Medgyaszay Vince balatonfőkajári l. 1900–1909. Szűcs Dezső csajági l. 1909–1920. Medgyaszay Vince (II.) lepsényi l. 1920–1935, Vargha Kálmán kálozi l. 1935 aug.–nov., Bakó Lajos balatonfőkajári l. 1936–1945. Eötvös Sándor mezőszentgyörgyi l. 1945–1952, Szabó Sándor fülei l. 1952–195?., Bakó Zoltán.

Irodalom: Szikszai Pál: A mezőföldi h. h. egyházmegyének régibb története… (P. E. I. L., 1862.).