Mentovich Ferenc (Nagydebrek, 1819. ápr. 19. – Marosvásárhely, 1879. dec. 15.) római katolikusnak született ref. tanár. Az elemi osztályokat Désen és a naszódi német iskolában végezte, majd Nagyenyeden tanult, hol 1837-ben lépett a felsőbb osztályokba. Elvégezvén a jogot, 1841-ben külföldre ment, s Bécsben és Berlinben természet- és mennyiségtannal foglalkozott. Ez utóbbi helyről már mint református tért haza 1843-ban és nevelőséget vállalt. A szabadságharc alatt egy lőporgyárban dolgozott, 1849 őszétől pedig Pesten hírlapírásból és óraadásból élt. 1850-ben tanár lett Nagykőrösön, 1856-ban Marosvásárhelyen. – Szakjába vágó művein kívül a költészet terén dolgozott. Munkái közül egyházi érdekűek: Halotti búcsúhangok. (Kecskemét, 1856.) új világnézlet (A materializmusról). (Marosvásárhely, 1870.) – Apósa volt →Szász Bélának.