Meder Péter (Feketehalom, 1602. – Brassó, 1678. jan. 17.) ev. esperes. Honi tanulmányai után 1631-ben külföldre ment s előbb Thornban, majd Danzigban, végül Rostockban gyarapította ismereteit. Megszerezvén ez utóbbi helyen a magisteri és 1638 áprilisában a poeta laureatus-i címet, visszatért hazájába, hol ez évben →lectora, 1640-ben →rektora lett a brassói iskolának, s itt 1648 őszén másodpapságot viselt. 1649-ben, Szászhermányban, 1653-ban Feketehalmon, azután Barcaszentpéteren, 1655 nyara után pedig Brassóban foglalt el lelkészi állást, amely mellett 1661-től →dékánja volt a →barcasági egyházmegyének. – Művei: Anagrammatum libri tres, in quibus… vitia hujus seculi… perstringuntur. (Rostock, 1638.) Ecloga in tristem… obitum Pauli Spökelli… (Brassó. 1641.) Lessus in luctuosum… discessum… Martini Clausenburgeri… (Uo. 1644.) Ein gemeines Gebet um der allgemeinen Frieden… (Név n.). (Uo. 1657.) Üdvözlő verset írt →Semtei Benedekhez (1638.), Greissing Istvánhoz és Herrmann Margithoz (1646.), gyászverset az I. →Rákóczy György halálára (1648.).

Irodalom: Seraphin: Sieben Gedichte des Petrus Mederus (Archiv des Vereines… XXIII. k.).