Mátyás Ernő (Kristyor, 1888. jún. 16. – Sárospatak, 1950. május 29.) ref. tanár. A gimnáziumot Szászvárosban 1907-ben, a teológiát Kolozsvárt 1911-ben végezte. Nagyenyeden és Kolozsvárt →káplánkodott, míg 1914 májusában székelyföldvári lelkész lett. Bölcsészetdoktori, középiskolai vallástanári és teol. magántanári oklevelet szerezvén, 1924 elejétől 1925 nyaráig lelkészsége mellett helyettes tanár is volt a kolozsvári teológián, ekkor pedig Sárospatakra ment rendes tanárnak az újszövetségi tanszékre. A →tiszáninneni egyházkerület 1929-ben és 1939-ben zsinati póttagnak választotta. – Az egyházi közlönyökben megjelent dolgozatain kívül művei a következők: Pál apostol mystikája. (Kolozsvár, 1921.) A vallásos mystika. (Uo. 1921.) János evangeliumának főbb problémái. (Debrecen, 1926.) A ker. vallás és theologia a lelkészképzésben. (Uo. 1927.) Életforrások (Tanulmányok, előadások, cikkek). (Sárospatak, 1930.) Pál apostol viszonya a mysterium-vallásokhoz. (Uo. 1931.) Pál apostol megtérése. (Uo. 1934.) A dialektika theologia és az exegesis (→Kecskeméthy-emlékkönyv, 1934.) A szenvedés értelme Pál apostol igehirdetésében (Theol. Szle, 1941.). Pál apostol anthropologiája. (Budapest, 1941.) Szerkesztette és részben írta a „Sárospataki főiskolánk igazságai” (1933.), „Szekták és az ellenök való védekezés módjai” (1933.), „Az igehirdetés” (1934.) és „A hit” (1938.) c. könyveket, az utolsó előttiben „Az újszövetségi exegesis jelentősége az igehirdetésben” c. alatt értekezvén. – Veje →Péter Károlynak.