Masnicius (Masznyik) Tóbiás (Kosztolna, 1640. okt. 28. – Zayugróc, 1697. júl. 28.) ev. lelkész. Tanult Illaván, Privigyén, Máriatölgyesen, Kassán, Vágújhelyen, Bártfán, Nagyszikláson és Eperjesen, míg 1668-ban szenici, 1669-ben illavai tanító még abban az évben odavaló diakonus lett. A pozsonyi →delegatum judicium elé idéztetvén, raboskodása után 1675-ben őt is útnak indították a gályákra. Csakhogy útközben →Simonides Jánossal megmenekült, s bár újra kellett fogságot szenvedniök, protestáns jóltevők pártfogásába és gondozásába jutván, nyomor és kínzás nem emésztette többé őket. 1676. jan. 15-én a wittenbergi, 1680-ban pedig a jenai egyetemre iratkozott be. Talált ugyan Zittauban állást, de azért 1682-ben visszatért hazájába, s ettől fogva kevés ideig újból Illaván működött. Innen a következő évben hitéért elűzetvén, előbb Blatnicán, 1685-től Turócszentandráson, 1686-tól Turócligeten, végül pedig Zayugrócon lelkészkedett. – Irodalmi téren is dolgozott. Művei: Crucis et lucis schola (Simonides Jánossal együtt). (Hely n. 1675.) Unerhörter Gefängnüss-Process (Név n. ugyanazzal együtt). (Halle, 1676.) Vera et clara apologiae apostolicae… explicatio et applicatio… (Wittenberg, 1679.) Synopsis vitae et fatorum Ref. Andreae Sartorii. (Wittenberg, 1680.) (Az ennek halálára írt versek után). Gottes Kraft und Gnade… (Simonides Jánossal együtt). (Wittenberg, 1681.) Istennek választott szőlője, vagy Miként újította meg Luther a vallást… (szlovákul). (Drezda, 1682.) – Üdvözlő verset írt →Löhner Kristófhoz (1676.), →Gassitius Györgyhöz (1676.), →Lesni Györgyhöz (1676.) és külföldiekhez.

Irodalom: Krupec: István: M. T. fogsága és kiszabadulása (1892.), Uő.: Az illavai hitvalló (1894.), Mocko János: M. T. (Szlovákul, 1896.).