Marton János (Vári, 1879. dec. 26. – Sárospatak, 1955. márc. l.) ref. tanár. A gimnáziumot 1899-ben végezte Sárospatakon, a teológiát 1903-ban ugyanott, közben az 1901–2. tanévet Utrechtben töltve, hova 1903-ban újra kiment két évre. 1905-ben →káplán lett Sátoraljaújhelyen, 1907-ben vallástanító lelkész ugyanott. 1910 októberében teol. akadémiai tanár Sárospatakon az egyháztörténeti tanszéken. Ugyanekkor teol. magántanári képesítést szerzett Pápán. 1932-ben pedig teol. doktorságot Debrecenben. A →tiszáninneni egyházkerület 1933-ban tanácsbíróvá választotta s már 1926-ban, úgyszintén 1928-ban és 1939-ben is zsinati rendes taggá. 1950-ben nyugalomba lépett. – Művei: Tertullián keresztyénsége. (Sátoraljaújhely, 1910.) A prófétai elem Kálvinnál („A mi örökségünk” c. könyvben). (Sárospatak, 1918.) Augustinus személyisége a levelei nyomán (Kollégiumi évkönyv, 1922.). A ker. paedagogia alapelvei (Bavinck után hollandból). (Budapest, 1923.) Évfordulók. (Tahitótfalu, 1925.) →Gályarabok emlékünnepén. (Sárospatak, 1926.) A „Mortalium animos” c. pápai bulla történelmi előzményei és háttere. (Debrecen, 1928.) A sárospataki ref. főiskola története (I. füzet). (Sárospatak. 1931.) Tiszáninneni ref. templomok. (Budapest, 1942.) Szerkesztette 1928-tól a →Sárospataki Ref. Lapokat, melybe azelőtt is írt cikkeket, legfontosabb közülük: Zwingli reformátori fellépésének ideje (1917.). Szerkesztette még a →Radácsi, →Harsányi- és →Nagy Béla-emléklapokat, valamint az 1925. évi sárospataki →Apáczai-ünnepélyen elmondott beszédekből álló füzetet.