Bányai ev. egyházkerület, eredetileg még a →zsolnai zsinat alakította a →nógrádi, →túróci, →zólyomi és a két →honti egyházmegyék szlovák egyházaiból, melyek akkor mintegy 160-an voltak. Nemsokára beléolvadt az ugyanazon területen fekvő német egyházközségekből hasonlóképpen a zsolnai zsinaton alkotott →inspectorság is, mégpedig mindjárt első inspectorának, Lentz Pál magister selmecbányai lelkésznek a halála után, de a hétbányavárosi egyházmegye kivételével, mely csak 1704-ben rendelte magát alá a kerületnek, önálló léte egyidejű megszűnésével. 1672–1704-ben és 1710–1734-ben az üldözések miatt jóformán kormányzás nélkül tengődött a kerület, melyhez a →rózsahegyi zsinat a Bars és Pest-Pilis vármegyék területén fekvő ev. egyházközségeket is hozzácsatolta, ellenben a kishontiakat elvette tőle. Ezek szerint ekkor szintén öt egyházmegyéből állott, amennyiben a Pest megyeiek a nógrádi egyházmegyének képezték részét egy ideig. A második →Carolina Resolutio alapján aztán 1735-ben újból rendeztetvén a kerületek, ez elveszté a túróci egyházmegyét, de a Tiszántúl és Dél-Magyarországon fekvő egyházak szaporodása következtében ekkor mégis öt egyházmegyéje maradt, mindezek a Pest vármegyeiekkel együtt már ekkor a →pest-békésit képezvén. A →békésinek és a →bácsinak a megalakulása a század végére hétre emelte egyházmegyéi számát. Majd a →budapestinek a Pest vármegyeiből kiválásával s a →békésinek és a →bánátinak szétválásával kilenc egyházmegyéje lett, melyeknek területén 1735-ben 70, 1791-ben 137, 1895 előtt 219 anyaegyházat számláltak 231 lelkésszel. 1895-ben az egyházkerületek új beosztásával visszakapta a túróci egyházmegyét, ellenben elcsatolták tőle a →barsit, →nagyhontit és →nógrádit. Az így előállott számbeli veszteséget mindjárt 1896-ban helyrepótolta a békési egyházmegyének háromra való osztása, sőt 1900-ban a →bács-szeréminek kétfelé osztása tízre szaporította egyházmegyéi számát, mígnem az első világháború utáni új határok következtében a →horvát-szlavón, bánáti, túróci és zólyomi egyházmegyéket egészükben a bácsit majdnem egészen, az →arad-békésinek és →csanád-csongrádinak pedig egy részét elveszítette. Ezután a Pest vármegyeinek háromfelé szakítása (1923.) folytán hét egyházmegye tartozott hozzá, de neve teljesen illuzórikussá vált. 1952-ben régi alakjában megszűnt.

Kebelében a következő helyeken gimnáziumok voltak: Budapest (2), Aszód. Békéscsaba, Szarvas, Orosháza. Összes egyházai száma: 1903-ban 164, 1936-ban 87, 1943-ban 212.

Püspökei voltak: →Melik Sámuel breznóbányai l. 1610–1620, Rohács Menyhért breznóbányai l. 1621–1622, Sextius Péter garamdobói, breznóbányai l. 1623–1633, Láni Gergely zólyomi, breznóbányai l. 1635–1651, Spetkius Márton bozóki l. 1652–1655, →Lápi Dávid breznóbányai l. 1656–1669, →Zabojnik György bozóki l. 1669–1672, →Pilarik István selmecbányai német l. 1704–1710, →Michaelides Sámuel besztercebányai szlovák l. 1734–1740, →Pilarik Jeremiás dacsolami l. 1741–1743, →Hruskovics Sámuel besztercebányai német l. 1743 (1744)–1748, Glosius Dániel sziráki l. 1754–1755, Frideli András garamszegi l. 1757–1766, Pohl Mihály acsai l. 1767–1778, Csernyánszky Sámuel selmecbányai német l. 1778–1785, Szinovicz Mihály besztercebányai szlovák l. 1785–1796, →Hamaliár Márton selmecbányai német, szarvasi l. 1796–1806, Lyci Kristóf besztercebányai szlovák l. 1807–1814, →Lovich Ádám besztercebányai német l. 1815–1831, →Szeberényi János selmecbányai szlovák l. 1834–1850, →Székács József pesti magyar l. 1860–1872, →Szeberényi Gusztáv békéscsabai l. 1873–1890, Sárkány Sámuel pilisi l. 1890–1905, →Bachát Dániel budapesti szlovák l. 1905–1906, Scholtz Gusztáv budai l. 1906–1918, →Raffay Sándor pesti magyar l. 1918–1945, Ordasa Lajos budapesti l. 1945–1950, Dezséry László budapesti l. 1950–1952.

Felügyelői voltak: Radvánszky János 1735–1738, Radvánszky György 1738–1760, br. Podmaniczky János 1760–1778, br. Hellenbach György 1778–1785, Radvánszky János 1785–1808, Kubinyi András 1808–1815, Baloghy Lajos 1817–1819, Radvánszky Antal 1819–1837, br. Prónay Albert 1837–1860, Dessewffy Ottó 1860–1867, br. Podmaniczky Frigyes 1867–1873, br. Radvánszky Antal 1873–1879, Fabiny Teofil 1880–1898, →Zsilinszky Mihály 1898–1911, Zsigmondy Jenő 1912–1928, Pesthy Pál 1929–1949. Darvas József 1950–1952.