Margitai Láni Péter (?, ? – ?Szatmár, 1629. ősze) ref. püspök. Honi tanulása befejeztével külföldre ment s 1596. szept. 22-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1598-ban hazajővén. a következő évben →rektor volt Göncön, 1600 szeptemberében és 1601 novemberében lelkész Vizsolyban. 1610 körül Nagybányára ment papnak és 1614-ben távozott el onnan. 1615-től Debrecenben lelkészkedett, s 1617. aug. 28-án →esperessé választotta a →debreceni egyházmegye. 1618 júliusában Nagykállóba választották meg. s 1622-ben a →szabolcsi egyházmegyének lett esperese. 1624-ben vagy utána Husztra vitték lelkésznek s itt is csakhamar esperesi tisztet foglalt el a →máramarosi egyházmegyében. Ezt a hivatalát 1629. febr. 18-án tiszántúli püspökké választása után is megtartotta ez év nyaráig, midőn Szatmárra hívták papnak. – Szorgalmas munkásságot fejtett ki az irodalom mezején. – Művei a következő prédikációs könyvek: A mindennapi könyörgő imádságnak magyarázatja. (Debrecen, 1616.) (II. kiad. uo. 1624.) Az Isten törvényének a szentírás szerint való igaz magyarázatja. (Uo. 1621.) Az apostoli credónak a szentírás szerint való igaz magyarázatja. (Uo. 1624.) Temető prédikációk (→Keresszegi Herman István adta ki). (Uo. 1632.) (II. kiad. „Temetéskorra való prédikációk” c. alatt uo. 1644.) Írt még epigrammát →Grawer Albert ellen a →Gönci István „Panharmóniá”-ja elé (1599.) és ajánlólevelet a →Kecskeméti Alexis János „Dániel könyvének magyarázata” (1621) elébe.