Máramaros-ugocsai ref. egyházmegye, előbb a →tiszántúli, majd a →kárpátaljai később ismét a tiszántúli kerületben, a →generalis konvent alakította meg 1821-ben a →máramarosi és →ugocsai egyházmegyéknek, valamint a →beregiből kilenc egyháznak az egybeolvasztásával, viszont az ugocsaiból négy egyháznak máshova csatolásával. Két →segédgondnoknak a választására is engedélyt kapott ugyanakkor az →egyházmegye, akiknek egyike az egyik, másika a másik vármegye területén levő egyházak felett álljon. Ezt a jogot nem sokáig vette igénybe az egyházmegye, mely akkor 35 egyházat foglalt magában. Ez a szám a XIX. század folyamán 30-ra szállott le, majd újból fölemelkedett az első világháborúig 32-re. Egész kiterjedésében elcsatoltatván Magyarországtól, két részre szakadt: 9 egyháza Romániában van, mégpedig a →nagybányai egyházmegyébe kebelezve, a többi egyházai a nagybányai egyházmegyéből Csehszlovákiába került kettővel együtt Csehszlovákiához tartoznak, külön egyházmegyeként. Legnevezetesebb egyháza Máramarosszigeten volt, hol állandóan jeles tanintézet is állott fenn, melynek 1797-től 1850-ig külön teol. tanszéke is volt, s amely 1837-től jogakadémiát is tartott fenn. Az egész megszűnt a Romániához való csatolása következtében. A kárpátaljai kerülethez tartozó egyházmegye a nagybányai egyházmegye egykori két egyházával együtt 1938-ban, illetőleg 1939-ben néhány évre visszakerülvén Magyarországhoz, itt is megmaradt önállóságában. – →Esperesei közül a következők neve ismeretes: Tóth Gábor kisbábonyi l. 1835-ig, Szilágyi János máramarosszigeti l. (már elődje életében helyettes 1826-tól) 1835–1854 (mellette helyettes Derczeni András tamásváraljai l. 1852-től), Szűk József salánki l. 1854-től, Batizi András técsői l. 1857–1872, Doktor János nagyszőlősi l. 1873–1883, Csernák István szőlősgyulai, tamásváraljai l. 1883–1900, Szikszay Zoltán máramarosszigeti l. 1900–1909, Biki Ferenc tekeházai, nagyszőlősi l. 1910–1933, Isaák Imre técsői l. 1933–1943, Pap József máramarosszigeti l. 1944-től.