Málnási László (?, 1726. – ?, ?) ref. lelkész. Erdélyben született. Nagyenyeden tanult, ahonnan külföldre menvén, 1749. szept. 9-én a leideni egyetemre iratkozott be. 1752-ben hazatérve, udvari papja lett gr. Teleki Józsefné gr. →Bethlen Katának, 1759-ben pedig gr. Bethlen Imrének. 1761-ben Nagyszebenben foglalta el a lelkészi állást, mellyel együttjárt a →főconsistorium papsága és az egyházi →alapítványok felügyelősége is. A papságot csak 1775-ig folytatta, de az utóbbi hivatalt 1790-ben még vitte, de ez évben valószínűleg meg is halt. – Művei: Főembernek… leánya (Gyászbeszéd gr. Rhédei Jánosné gr. Bethlen Klára felett). (Kolozsvár, 1758.) Templum triunitatis, azaz: Szentháromság egy Isten temploma (A megújított fogarasi templom fölszentelésén). (Nagyszeben, 1759.) Jákób tusakodása… (Gyászbeszéd gr. Lázár Imre felett). (Uo. 1761.) Ker. hív vitéznek… koronája (Gyászbeszéd gr. Bethlen Farkas felett). (Uo. 1763.) Törvényből való igazságot… (Gyászbeszéd gr. Teleki Lászlóné Ráday Eszter felett, 1764.). (Kolozsvár, 1766.) Az istenfélelemnek gazdag jutalmát… (Gyászbeszéd gr. Bethlen Imre felett, 1765.). (Uo. 1767.) Isteni gondviselésnek tűköre… (Gyászbeszéd gr. Teleki László és leánya Toroczkai Zsigmondné gr. Teleki Eszter felett). (Uo. 1779.)