Maklári Pap Lajos (Gice, 1816. jún. l. – Berzéte, 1869. máj. 25.) ref. lelkész. Gicén kezdte iskoláit. Tanulmányait 1823-tól Losoncon, 1826-tól Sárospatakon folytatta, hol miután közben két évet a német nyelv kedvéért Késmárkon töltött, egy évig pedig Berzétén nevelősködött, 1841-ben végezte a teológiát. Ekkor helyettesnek ment elhunyt lelkész atyja helyére szülőföldjére, hol a következő év tavaszán rendes lelkésszé választották. Innen 1854-ben a berzétei egyház hívta meg, melyben haláláig működött. – A →gömöri egyházmegyének 1852-től 1861-ig fő-, a →tiszáninneni egyházkerületnek 1861-től 1862-ig aljegyzője volt. – Kisebb dolgozatai a P. E. I. L.-ben és a →Sárospataki Füzetekben, halotti énekei pedig az Ivánka-féle Temetési Énektárban jelentek meg. – Nagyobb művei: Bibliai egyezményes szótár. (Pest, 1855.) Középlények (Sp. Füz. 1863.). Kánonoskönyveink ismertetése (Uo. 1864–65.). Konfirmációi káté. (Rozsnyó, 1867.) Temetési egyházi beszédvázlatok. (Debrecen, 1870.) Kéziratban is maradtak munkái.