Magdeburger Joachim (?, 1525. – ?., ?) ev. lelkész, Németországban született, ahonnan sok viszontagság után 1564-ben került Magyarországra. Itt a szélsőségesen konzervatív teológust Rueber János, a győri német lovasok kapitánya ezek tábori lelkészéül alkalmazta. Néhány évi ott tartózkodása és újra bujdosás után 1575 áprilisában az egri német katonák mellett viselte ugyanazt a hivatalt, 1580-ban pedig udvari pap volt a Rueber ausztriai várában, Grafenwerthben, ám innen már a következő évben távoznia kellett. Erre Starhemberg Rüdiger vette pártfogásába Eferdingben, de 1583-ban ő is túladott rajta. Ekkor teljesen nyoma vész, azonban nem lehetetlen, hogy újból Magyarországon talált menhelyet, mert egy M. J., aki föltehetőleg a fia lehetett, pár évtizeddel később tizedszedőként működött Felső-Magyarországon, 1604-ben pedig városi tanácsos volt Kassán. Magyarországi időzése alatt adta ki az ágostai hitvallást és a schmalkaldeni cikkeket németül egy hosszú „intelem” előrebocsátásával (Regensburg, 1566.), ezalatt szerkesztett egy flacianus szellemű hitvallást (Confessio oder christliche Bekandnus des Glaubens… Uo. 1566.) és írt egy vitázó művet a római katolikusok ellen „Widerlegung des papistischen Irrthums von Merito Congrui” c. alatt (Uo. 1566.).

Irodalom: Ráth Károly: Az első győri ev. lelkésznek Regensburgban 1566-ban kiadott könyve (P. E. I. L., 1859., 844. l.), Payr Sándor: Flacianus lelkészek Magyarországban (1916.).