Lugossy József (Felsőbánya, 1812. dec. 3. – Debrecen, 1884. márc. 7.) ref. tanár. Felsőbányán kezdte iskoláit, majd 1827-től Debrecenben folytatta, hol 1837 őszétől 1838 tavaszáig →seniori tisztet viselt. 1840-ben külföldre menvén, egy évig a berlini egyetem hallgatója volt. Hazajővén, 1841 júniusában Szatmáron foglalt el lelkészi állást, de alig néhány hónap múlva →teol. tanár lett Máramarosszigeten. 1845-ben Debrecenbe hívták a magyar nyelv és irodalom tanszékére, mellyel össze volt kötve a kollégiumi könyvtárnokság. Az 1848-i kormánytól egyetemi könyvtárőri kinevezést fogadván el és nemzetőrtisztséget is viselvén, kellemetlenségei támadtak, úgyhogy csak 1851-ben kapott engedélyt debreceni hivatala folytatására, melyről több tanszékcsere után 1862-ben nyugalomra kényszerítette betegsége. Ekkor Felsőbányára költözött, de később visszatérve Debrecenbe, 1877-től rk. tanári minőségben ismét tartott előadásokat a debreceni akadémián. – A Magyar Tudományos Akadémia 1841-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává választotta. – Dolgozatai közül egyházi irányúak: Strauss és a protestantismus (Figyelmező, 1839.). Tisztfoglaló egyházi beszéd. (Debrecen, 1841.) Egy szombatos codex és a szombatosok (Akadémiai Értesítő, 1850.). Több cikke és kútfőközlése jelent meg a P. E. I. L. negyvenes évfolyamaiban, valamint prédikációja a →Török- →Székács-féle „Egyházi beszédek” (1845.) és „→Prot. lelkészi tár” (1854.) c. vállalatokban.