Bánsági ev. egyházmegye, a →bányai kerületben, 1893-ig bánáti névvel, tizenhárom évi sürgetés után 1836-ban alakult a →békésarad- és temestorontáli egyházmegye kettéválasztásával s ez utóbbi részének arról való elnevezésével, hogy csaknem az egész temesi bánságot magába ölelte. A 18. század utolsó negyedétől fogva folyton szaporodó egyházakból keletkezett, melyek már 1813-ban külön alesperességbe tömörültek. Ezek teljes önállóságuk megnyerése óta több mint kétannyira szaporodtak, amennyiben az alakuláskor 12, a 20. század elején – dacára annak, hogy sok meg is szűnt közülük – 25, Magyarország új határainak kialakításakor ugyanannyi egyházközség tartozott hozzá. Egész teljességében elvesztette az anyaország s két országhoz csatoltatván, nem is két , hanem ötfelé szakadt, amennyiben Jugoszláviában a bánáti német és a bánáti szlovák, Romániában a bánsági német és a bánsági zsinatpresbyteri lett belőle, sőt a romániai szlovák egyházmegyébe is jutott egyházai közül. Espereseinek névsora: Ambrózy Mátyás nagybecskereki, antalfalvai l. 1836–1846, Karner Vilmos temesvári l. 1847–1860, Ambrózy Mátyás (ismét) antalfalvai l. 1860–1863, Bariss Sándor kedvenci l. 1863–1864, Frint János ferenchalmi l. 1865–1872, Kramár Béla temesvári l. 1873–1909, Doleschall Lajos nagylajosfalvai l. 1910–1920.

Irodalom: Kernuch Adolf: A bánáti ág. hitv. ev. esperesség monografiája (1886.).