Losonczi István (Hányoki) (Szilasbalhás, 1709. – ?Nagykőrös, 1780. márc. 29.) ref. tanár. 1727-től Nagykőrösön, 1729. ápr. 29-től Debrecenben tanult, ahonnan 1737-ben →rektornak ment Ceglédre. Innen 1739-ben külföldre indult s 1740-ben az utrechti egyetemnek volt hallgatója. Visszatérvén hazájába 1741-ben, rektor lett Nagykőrösön. Miután virágzásra emelte a gondjaira bízott intézetet, 1769-ben nyugalomba lépett. – Irói működése több irányú; egyházi művei: Éneklésben tanító mester. (Pozsony, 1754.) Halotti énekek egynéhány zsoltárokkal. (Pozsony és Pest, 1791.) (Nagy részben ma is használatban van.) – Respondeált az Ézs. LIV. felőli vitában (1740.). Bővítve, kérdésekbe és feleletekbe szedve kiadta Osterwaldnak „A szent históriának summája” című, →Maróthy György által fordított művét (Pozsony, 1771.), mely általa Magyarország és Erdély földrajzával és történetével megpótolva 1773-tól „Hármas kis tükör” c. alatt roppant elterjedt és sok változtatáson keresztülmenve számtalan kiadást ért. A magyarországi ref. →énekeskönyv – még a mostani is – 16 jeles énekét foglalja magában. Kéziratban maradt művei is voltak, melyek közül a →Helmeczi István felett tartott „peroratió”-ját a →Czelder Figyelője (1882.) közölte.

Irodalom: Kiss Áron: L. I. életrajza (1906.).