Bánhorváti János (Ipolypásztó, 1761. – Újbars, 1824.) ref. lelkész. 1774-től Losoncon, 1782 tavaszától Debrecenben tanult, ahonnan egy ideig büdszentmihályi →praeceptorságon volt s 1784 tavaszán folytatta tanulását. Majd 1792-ben →rektornak ment Kunmadarasra, míg 1793 szeptemberében az oderafrankfurti egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1795-ben Tergenyén, 1798-ban Újbarson lett lelkész. – Művei: Ker. embernek halál ellen való bizonyos orvossága (Gyászbeszéd Csete Mihály felett). (Pest, 1793.) Ker. asszonyi triumphus… (Gyászbeszéd Péli Nagy Andrásné felett). (Pozsony, 1814.) –

Megkülönböztetendő tőle az a Bánhorváti János, aki a következő művet írta: Salamon királynak szorgalmatossága (Prédikáció a báji templom „felállításakor”). (Pest, 1786.) Ez 1774-ben Disznóshorváton volt →rektor, 1778–9-ben sajóecsegi lelkész volt, 1784 elején pedig báji papságot viselt.