Liszkay Sámuel (Magyarizsép, 1762. dec. 24. – Abara, 1831. febr. 16.) ref. esperes. Miután Sárospatakon 1770-től 1782-ig elvégezte iskoláit, →káplán, majd lelkész lett Málcán. 1799 márciusában Palágyra, 1804 májusában Bezőre, 1806 márciusában Nagykaposra, 1810 márciusában Abarára ment papnak. Az →ung- felsőzempléni egyházmegye ugyanez évben →esperessé választotta. – A szlovák reformátusok részére 1824-ben imákkal és temetési énekekkel is pótolt →énekeskönyvet adott ki, melyhez az 1752-ikit vette ugyan alapul, de lefordította belé mások közreműködésével a magyar új énekeskönyvből az új énekeket, közöttük az általa szerzett 224. és 232. dicséretet, amelyeknek egyike a jelenlegi előtt használt énekeskönyvbe is át volt véve. „Rövid bevezetés a ker. vallás igazságainak és kötelességeinek megismeréséhez” (Superville után) c. alatt szlovák kátét is adott ki (Sárospatak, 1813.). Megjelentek még azok a magyar prédikációi, melyeket Kazinczy Istvánné Jósa Mária (1815.) és Kazinczy István (1828.) temetésén, valamint a salamoni templom felavatásán tartott. Kéziratban is maradtak művei, melyek közül az →egyházmegyéjebeli eklézsiák története a legfontosabb.

Irodalom: Péter Mihály: A hazai tót ref. énekeskönyv története (Prot. Szle, 1913.), Uő: A hazai ref. tótok vallásos könyvei (Prot. Szle, 1913.).