Liszkay József (Balatonkisszőlős, 1809. okt. 18. – Bp. 1888. máj. 13.) ref. lelkész. Tanulmányait Szentgálon kezdte s 1820-tól Pápán folytatta, ahol 1831-ben végezte a teológiát. Miután egy évig →köztanító, háromig ószőnyi →akad. rektor volt, egy évig pedig nevelősködött, 1836-ban →káplán lett Felsőörsön, de már 1837-ben a bécsi teol. intézetben gyarapította ismereteit. Innen fél év múlva teol. helyettes tanárnak hívták Pá-pára, honnan 1838 őszén újra külföldre ment s egy évet a berlini egyetemen töltött. 1839-ben Dadra lelkésznek, 1843-ban Pápára →teol. tanárnak, 1848-ban ugyanoda lelkésznek választották meg. 1855-től Győrben, 1873 elejétől ismét Pápán lelkészkedett, míg 1877 tavaszán nyugalomba lépett s Budapestre költözött. – Prédikációs vállalatokban és a →Sárospataki Füzetekben, valamint a P. E. I. L.-ben kiadott közleményein kívül a következő művei jelentek meg: A nagygyőri ev. ref. egyház múltja és jelene. (Győr, 1868.) A pápai ev. ref. egyház levéltára. (Pápa, 1875.) →Tóth Ferenc dunántúli →superintendens életrajza (A „Nagy papok életrajzá”-ban). (Budapest, 1877.) – továbbá Széki Béláné Tóth Apollónia temetésén tartott sírbeszéde (1845.) és Deák Ferenc emlékére tartott beszéde (1876.). Háromszor rendezte sajtó alá a helvét hitvallás magyar fordítását. Apósának, Tóth Ferencnek a kéziratait és könyvtárának egy részét a Nemzeti Múzeumnak adta el, ez utóbbinak többi részét pedig a pápai kollégiumnak hagyta.